Folytatódott az augusztusi borongós hangulat a piacokon az ősz első hónapjában is. Jellemzően az összes fontosabb részvénypiacon lefele vették az irányt az árfolyamok, annak ellenére, hogy egyébként összességében nem volt különösen fontosabb piacmozgató hír a háttérben ezúttal.
A legfontosabb kibontakozó trend már nagyjából ismerős lehet azonban tavalyról. Komolyabb piacmozgató hír hiányában ismét a kötvénypiaci mozgások vették át az irányítást a többi eszközpiac felett is. Ez szorította lefelé a részvényárakat is és emiatt erősödött szinte megállás nélkül egész hónapban az amerikai dollár a főbb fejlett és fejlődő piaci devizákhoz képest. Ritkán szoktunk külön is megemlékezni a forinton kívül a devizamozgásokról, hiszen ügyfeleink kitettsége elsősorban a forinton keresztül jelenik meg. Azonban ezúttal két fő keresztet, az euro-dollárt és a dollár-jen keresztet is megemlítenénk. Mindkét devizával szemben nagyon masszív erősödésen van túl az amerikai dollár és mindkét esetben az alapvető ok a relatíve rosszabb makrogazdasági pozíció. Meglepő módon egyébként, a hagyományosan menekülődeviza szerepet betöltő japán jen a kockázatkerülő időszakban gyengült a dollárhoz képest, olyannyira, hogy a japán jegybank immár szinte naponta „fenyegetőzött” devizapiaci intervencióval a jen védelmében. Hol vannak már azok az idők, amikor a japán jegybank a jen erősödése ellen próbált megtenni mindent!
A távol-keleti ország legnagyobb problémáját szintén az emelkedő kötvénypiaci hozamok jelentik. A japán jegybank hozamgörbe-támasztási politikája (egy adott hozamszint mellett korlátlanul felvásárol japán kötvényeket) kudarcot vallott, és a meghirdetett hozamszintet áttörve felfelé indultak a japán hozamok. Azon túl, hogy ez jegybanki hitelességi kérdéseket vet fel, azért óriási probléma, mert a brutális GDP-arányos államadósságméret miatt a hozamgörbe minimális, 1-2%-os felfelé tolódása is már szinte elviselhetetlen kamatkiadás terheket róna a japán költségvetésre, ahol bárminemű adóemelési kísérlet egyből vérbe fojtaná a törékeny gazdasági növekedést. Mindemellett az infláció a szigetországban is megugrott, így a kötvénypiaci veszteségek tovább halmozódnak. Láthatóan ez egy ördögi körrel fenyeget, ami ellen a tőkepiaci szereplők jen-eladással védekeznek/fedeznek. Ez a jen gyengülés oka és ezért van az, hogy minél bizonytalanabb a piaci környezet, annál inkább gyengül és nem erősödik a jen. Mindenesetre a hónap végére a dollár-jen kereszt immár vészesen megközelítette a 150-es szintet, ahol a jegybank eddig mindig beavatkozott, tehát vélhetően nem kell sokat várni már rá, hogy meglássuk, vajon ismét megteszteli-e a piac a japán jegybank elszántságát a helyzet kézbentartásának szándékával kapcsolatban.
Kicsit hazatérve, a hónap híre egyrészt az, hogy nem lettünk leminősítve, a másik viszont az, hogy a pénzügyminisztérium emelni volt kénytelen az idei évre tervezett költségvetési hiányszámot. Ez még önmagában nem is lenne annyira érdekes talán, hiszen a gazdaság még mindig recesszióban lehet a korábbi mini-növekedési várakozásokkal szemben. A baj inkább az, hogy a költségvetési bevétel-elmaradást az áfabevételek növekedésének drámai visszaesése okozza, amivel jól láthatóan nem számolt a gazdaságpolitika. El is kezdődött egyébként az egymásra mutogatás és a felelősök keresése. A gazdasági minisztérium a jegybankot vádolja túl szigorú monetáris politikával, a jegybank az árstabilitásra hivatkozik, a kormány pedig a jegybankot ekézi az ezer-milliárdos(!) jegybanki veszteség miatt – ami egyébként az elszálló infláció és a drámai mértékben felemelt alapkamat eredménye.
Hogy azért csak a szépre emlékezzünk, a BUX mindeközben történelmi csúcsán járt és az se tudta nagyon megtörni, hogy kormányzati aktorok új extraprofit-adókról kezdtek el duruzsolni.